Úgy mentél el,
mintha sohasem jönnél vissza,
és úgy jöttél vissza,
mintha sohasem mentél volna el,
én csak álltam és vártam,
szivem mélyén sötét veremmel,
mire felébredtem láttam,
hogy halott rögök játszanak kezemmel...

de neked mindegy volt,
mert már messze jártál,
túl a sötéten, hol megfürödtél
férfiak szemében,

csak én fázom, mint kivert eb,
csak én várok, mert kivettek
álmaimból és most félek,
hogy nem lesz út min visszatérhetsz,
de érted remélek, mig élek.