Fekszem a földön, a fegyverem töltve, 
A célkeresztemben egy ember mozog,
Más nyelvet beszél, másképpen érez,
Feje fölött a széllel más zászló lobog,
De vére éppúgy pirosra festi a földet,
Ha puskám csövéből kiszáll a halál,
Átvillan rajtam, mi lesz ha én nem,
Ő lesz a gyorsabb és szíven talál...

Egymásnak estünk martalóc ésszel,
Vad mámor üli meg véres agyunk,
Politikusok ugrattak össze
Észre sem vettük, hogy bábok vagyunk,
De anyánk éppúgy aggódik a front mindkét végén,
Kezét tördelve, mert félti fiát,
Mikor lesz vége, kiált az égre,
Meddig kell halnotok kereszthalált?