Én a túlsó parton vagyok, égő hidak közt magányra szálló pernye, por, füst, kátrány, vagy egy tiszta, fehér bárány áldozat, annak ki bírja, lelkem ringató ladikja evezőjét két kezébe markolni, ha feketére festett egek alatt alszik vére, alkudni képes a kétes eszmék, hibbant tanok közt kivárni hóhérnak öltözött ál bírák áldozatát, ...................... ott vagyok, mindég odaát.
