Begyömöszölve egy batyuba
a jót, a rosszat egyaránt,
nekivágok a világnak,
csak úgy, toronyiránt...

Hajamba denevér látta szél
játékos szárnyakat akaszt,
cipőmre rászárad a por,
a sár, mely egy helyben maraszt.

Kiszáradt arcom barna táj,
barázdák szelik szerteszét,
a fáradt kóborlás után,
hűs Hold ejti rá lágy kezét.

Nincs gondom, nem kell politika,
ugyan kinek is mondjam el
programomat, mely ősi, egyszerű,
ha nem találkozom senkivel..?

Jó ez így, az ember-dzsungel
mélyén kell egy aprócska sziget,
a pénzvadászat mámorában
hagyd kicsit pihenni itt,
fáradt, túlhajtott szívedet.