Harminc év után, ma újra
egymáshoz sodort az élet,
talán nem is ismersz rám,
vagy már én sem ismerlek meg téged,
egyre kevesebben
mutatkozunk be újra, szabódva,
az emlékek súlyától dadogva,
mint egykor,- emlékszel még?
négy év gyönyörű kínjában edzve
fogadtuk akkor könnyünket nyelve,
padtársak maradunk kint is, de nézd
sorsokat osztott ránk az élet,
talpig időbilincsbe verve,
- régi szép emlékek rabjai,
kik az elmult évekből idézünk
már nem azok vagyunk, és félünk,
hogy a cél, mit akkor kitűztünk
elgörbült a végtelen térben,
ahol a párhuzamosak is csak
ritkán találkoznak, éppen
úgy mint mi,- hetvenhármas
nagykárolyi véndiákok.

2003.03.15