A harc már elcsitult,
a Hold egy földbe szúrt
sugarával lelkeket emel fel...

hol testek fekszenek
virágot teremnek
a rögök, vérrel permetezettek...

már elhalt minden szó,
csak egy elfáradt golyó
koppanása töri meg a csendet...

a kéz már nem sebez,
a szem üresen szegez
búcsújelt a szitává lőtt égre...

Itt a holtak éjszakája,
borzalmak bejárta
büntetés a papír hősökért,
itt holtak tátott szája,
néma jajt kiálltva,
tüntet sok elherdált életért...

Ó, Uram! Irgalmazz!
sok már a vérpatak,
Földünk ezer sebből újra vérzik,

anyák könnye kér,
ne büntess örökké
Káin-Ábel harccal bűneinkért.