Az órák elperegnek
csak a remény lebeg
a napok poros kárpitjára
kifeszítve...

ha a kín dala
már nem cseng a füledben,
és a dobhártyádon nem ugat szivem,
légy a hívás, a vezeklés,
légy rés a végzeten,

fogadj magadba,
mint kapavágás után
száraz magot a föld,
mint lándzsadöfést a megfeszített,
a meggyötört,
mint anyaméh
a nemvárt gyermeket,

és mint a reggel, ha nem kelt fel
megírni versemet.

Vetés, 2006 09 28