Éjféli hajósként a csenddel érkezem, fárasztó nap ágyán vet álmot a világ, suttogó habokról mesélek majd neked, szavam körbeölel, álombéli palást.
Sellők hangján szólok, szavam könnyes sós víz, szelek szárította kérges tenyér simít, te csak maradj csendben, hagyd csukva a szemed, ne féld a vad csordát, mely odakint ordít.
Ködrágta vitorlák hoztak hozzád éjjel, álmodba cseppenek gyertya-pislogással, egy percre csitulj el, engedd át a szíved, aztán ellibbenek kacérkodni mással.
