Hozzád értem egy fáradt nap után,
Pedig nehéz volt a léptem,
Karjaidban telt el az éjszakám,
Úgy öleltél, ahogy kértem,

Napok múltak, nem voltam boldogtalan,
De, hogy boldog voltam, kétlem,
Észrevetted: - köztünk eltört valami,
És elmentél, bár nem ezt kértem,

Nap-nap után hiány az álom,
A csendek átka elkísér,
Keserű kétség hál az ágyon
Hideget adni visszatér…

A párhuzamos sínpárok között is
Félrecsúszhat egy-két lépted,
Meg kell várnod a következő járatot,
Hogy eltünt magad utolérjed,

Nap-nap után hiába várod,
A vonat messze zakatol,
Egyszer csak melléd áll a bánat,
S szótlanul belédkarol...