Dühös gyönyörrel tündökölsz bennem, elérhetetlen, fekete csipkéket gyártasz véremben, elnyűhetetlen, álmokat kaszáltál rendre szavak nélkül is, csak úgy, mert megjelentél a véges végtelen kitárult ablakán, most véres naplementém hordom szét a négy égtáj felé, s keletre nézek, át a sok csalódás könnycsipkés várfokán.
