Szétloccsant agyam
az aszfaltba ég,
napsugár napalmtól
olvadok,
mint egy Dali kép,

forró levegőn
zihál a tüdő,
nyálam elpárolog,
parázson
járat a cipő,

árnyék, ahol van,
szajhaként ölel,
karjában az időt
lihegve,
kábán töltöm el.

Vetés 2007 07 23