Vadkapor ernyők közt langy-kéket mosolyog a katáng, forró sóhaj riszál utifű lándzsákat, egy magányos napraforgó bálványának mutogatja a Nap képére bedurrantott Heliosz lámpákat.
Zöld-sárga, kék-fehér, meg por az árokparton, főemlősi magányomban ezt az egész élő festményt, a szívemhez tartom.
