Belső hideg
Dér, zuzmara, füstök
uralják a tájat,
félhomályban égünk
fagyott élű tűzzel,
dermedt nedvü füvek
zöld-ezüst uszállyal
megadóan sírnak
kristályfényű könnyel,
Ólom egek alatt
ólmot húz a lábam,
gerinctörő hideg
lök még eggyel odább,
a külső hideget
kibírom valahogy,
csak a belső hideg
ne kínozzon tovább.
|
|