Édes acél
Az agyrázó idő
átszállt felettem,
most végre csend van,
drága csend,
csokorba szedett szép
tervek pihennek,
holnap reménye
elmereng,
üveg tekintet
kószál a térben,
hűs pincék öle,
édes, a cél,
közel a szemhez
bor tüze villan,
lelkem átjáró
édes acél.
Vetés 30.01.09
|
|