Kihült a kávém.
Egy levél elindult
távolságot mérni ég és föld között,
a semmi talajára kötözött,
fáradt madár szemét
két üveglap közé loptam,
szunnyadozni kifeslett magokban.
Ezt a kávégőz festette világot
reggelenként a csészémbe mérem,
levelek erére cseppen a vérem,
és szertefut az ernyedt lombokon.
