Post scriptum
...kell a pia,
hogy lemossa a befelé folyó könnyeket,
végrehajtók zord hada kísérti
minden mozdulatom,
kinyílt pinceajtók sötétségébe zuhanok,
fedetlen keblű ádáz hódolatom
bujkál szemed reflexe mögött,
félrenézett, hamis kacajba öltözött
üres koponyám kong a cseppek őrjítő
pokla mélyén, tudatom megrögzött
cseppkövébe ragasztom az elvetélt emlékeket...
képek zuhannak ferde síkban,
s az égbolton gomolygó, égő csíkban
sír a magányom, köszöntöm,
a poharat újra teletöltöm,
és két szaggatott lélegzet között
fizetek, s az üres füzetek
nemlétező versei alá írom nevemet.
Szatmár 12 10 2009
|
|