Átutazóban
Csak átutazó vagyok,
nekem idegen ez a hazug világ...
Kopogtatásom süket csendje mar,
viszhangtalan léptem zaja eltakar.
Földredőlt árnyékom porában ballagok,
kivülről figyelem ahogy a gazdagok...
Belülről felcseng a jel,
lélegzem, csakis az érdekel
hogy lüktet, pulzál
bennem a táj,
agyam kikapcsol, ha nem muszály
csak tartalékosan matat
az átlag tíz százalék alatt.
Ez épp elég
ahoz a semmihez, amitől kezdve még
szabadnak érzem tökfilkó magam,
bioritmusom hangtalan
ketyeg,
úgysem figyeltek rám,
-Ugye leléphetek?
Vetés 05 04 10,
|
|