Itt a koszos csésze,
jajtalan percek sírnak belőle
talán elmúlik a mámor,
delelőre...
sorozatvető kínommal bújok az ágyba,
hasít az álom, fájdalma nehéz hódolat,
hogy legyek ember,
hogy vessem magam a kínok vermébe,
hogy mást tegyek, mint a parancsolat?!
Múmia lelkem a kórság gyötri,
több ezer éves rajta a gyolcs,
még peng a penge,
még karcolt sebbel vérzik
két oldalt : Szatmár s Szabolcs.
