Méne tekel...
Ezeket itt rejtem, dugom,
ingem alatt rejtett-zugon,
bordák-rácsa fedezékben,
minden egyes szívverésben,
minden levegőszívásban,
kék s piros ér-virágzásban,
agytekervény rejtett zugán,
tiszta fejjel, s bortól bután,
reggel, álmos szemem alatt,
és este, ha sír az alkonyat,
éhesen vagy szomjú kínban,
nevetve, vagy mikor nyíltan
fájdalomra görbül ajkam,
mikor átgázolnak rajtam,
mikor kereszt-szálka tépi
sajgó bőröm, lelkem és Ti
nem hallgattok szemlesütve,
lélek-tűzhöz körbe ülve,
…
addig itt hordozom, dugom,
minden egyes pillanatom,
minden tüskés fájó szavam,
amíg meg nem mérem magam.
Vetés 2010 08 06
|
|