Fodor István emlékére

Érzem a számban a vér ízét,

Fogaim közt porlad a halál,

Apró emlékeim  gyöngyével vállamon,

Tekintetem félúton megáll,

A fehér vitorla  távol fel-fel villan,

Aztán a retinán megmerevül,

A távolság üveggé olvad lassan össze

A háborgó világ csendjében elmerül....

..
.......................................................

Túl nagy lett a hiány az egekben Uram,

Hogy a Riporterünk számadásra kérted?

Az égi  írógép kopogása mellett,

Szatmári Tejutak ösvényére mérted.

Kérdőjel nyilakkal értetlenül állunk,

Morzsolunk magunkban egy-egy félmondatot,

Fekete sorokban szavaid vigyáznak,

A ki nem mondatott  Fodor gondolatok...

  2011-02-13