Hallod? Az éjszaka kis neszei körbeölelnek,
mélyül előbb, majd elhal a párnahuzatban
sóhajom sóhajodon, cseppnyi varázs a szerelmed,
moccan a fényre, hajnali lénye tudatlan,

karjaid íve a friss takaró árkain, inged
lágy anyagán fut újra meg újra az ujjam,
ritmusa visz, s ahogy végtelenül ringani enged
körben és föl, le, hagyja, hogy tájait bújjam,

hajlik a csend, vele fordul a tér, kis tavaszában
kincs az idő, szétfoszlanak lázas agyamban
mondataim, mozdulok és beleroppan a vállam
tartani tőled amit megtartani kaptam.

Így tekerednek a gondolatok bennem a vágyon
innen és túl, Te magad vagy Álom és Törvény,
surran az éjjel, szétszaladó kicsi árnyain látom:
tűz-szemeidben ébred a hajnali napfény.