Csak lassan, nincs, most nincs hová sietned,
aranyvörösbe csendesül az este,
függöny súg halkan lebbenő szerelmet,
bíborba borong borod rubin teste,

mély fények úsznak szivárvány íriszed
csillag ívén, és megnyílik az ajkad,
ölembe fordulsz, érzem, hogy elhiszed,
én feletted ma nem játszom hatalmat,

ringj csak... egy tánc, az est lidérce bájol,
ó fényporával árnyakat remegtet,
sarkokból sorsot rak ki, a világból
bársonyt olvaszt, most nem szabad nevetned,

várj, az éjszakát a vállaimmal tartom
kettőnkre borítva csillagtengerét,
fejére fordul, megáll újra, talpon,
szédül a szívem, ne engedj el, ne még,

csak ölelj, lassan, hadd múljon az élet
egy kicsit nélkülünk, egymásnak emelve
egy jobb világot, magamnak idézlek,
s mint ha a csend, a csend is énekelne...