Féltükben reszketnek a harmatcseppek
fűszálakon, s hozzájuk retteg
az éppen kibomló rügyből a lomb,
április vége, te veszett bolond,

hajnalt üvölt a fény, ezer madár
bokrok áttetsző mélyére száll
hogy izzó szálaid belé ne fond,
április vége, te veszett bolond,

korcs termésük riadtan szórják a fák;
- szálljatok el, nem bírjuk tovább -
s most tenger pehely a földön tolong,
április vége, te veszett bolond,

a vörösen lángoló cseréptetők
fájnak, s a vonatsín... fölébe nőtt
bodzához hajlítja vasát a gond,
április vége, te veszett bolond,

ránk gyújtottad a legszebb hónap, május
sátrait, s hogy önzően továbbfuss,
mi hajt?
            Tavasznak lenni fájt e, mondd,
április vége, te veszett bolond...