Hangokat hallok. Néha kacagnak,
néha sikolyban oszlanak el,
néha kövekből hang-falakat rak
rám ez a súlyos éteri jel,

hulltam a csendért kút fenekére,
vak szakadékok árnyaihoz,
nedves avarba, hogy belefér e
lelkem, a szárnyam hátha kihoz,

többet akartam; földfeketébe
bújni talányos kínja elől,
küzdeni álltam sorsom elé, de
nem sikerült.
                 Most mégis elöl.