Tél jön megint, csak megcsal még az ősz
hogy hidd kicsit az októberi nyárt,
hosszúra nyúlt árnyékaidba nősz,
szőlőillatúan bódító, megárt,
s alattomosan munkál a gonosz...
Testvér, ne kérdezd, miért hogy fázni fogsz

Tél jön megint, s a kamrapolcokon
tavaszt idéz, hogy minden oly üres,
panaszt nyög minden jóbarát, rokon,
hogy hétről hétre fogy, amit keres,
mert enni kell, és három- négyezer...
Testvér, ne kérdezd, miért hogy éhezel

Tél jön megint, s a megkopott kabát
ki tudja már, hogy hányadik telet
gyűri veled, a múlt bús dallamát
súgja feléd az elfoszló szövet,
évről évre az ösztön kínja vitt,
Testvér, ne kérdezd, miért a rongyaid

Tél jön megint, az ablakréseken
még illatokkal lélegzik a ház,
de rád borul a téli félelem:
a víz, csatorna, áram és a gáz
a te gondod, erre miből kerül,
Testvér, ne kérdezd, mért’ nem tudsz emberül

Tél jön megint, Testvér, a vak hideg
körülkerít, s a hosszú éjszakák
kínját nem oszthatod szét senkinek,
a lét mar szét belülről, mint a rák,
s már nem áll utadba törvény, fegyver, se fal,
Testvér, ne kérdezd, mért’ zúg a tél, s a dal...