Se máz, se dal, csak megszületni kéne
ma is, ahogy a hajnal még marasztal,
ha éjszakába húz a föld, miért ne?

Itt lenn egy tegnap elgurult kis érme
bújik, ahol kitámaszt a kisasztal,
se máz, se dal, csak megszületni kéne,

csak úgy akár, mocsokba, sárba, vérbe,
egy vallomást hörögni hó fajansszal,
ha éjszakába húz a föld, miért ne?

Egy vallomást talán így is megérne,
nem gátolhat meg ebben pár arasz fal,
se máz, se dal, csak megszületni kéne,

nem mint a csend sötétbe ingó réme,
fényekbe győzni lángoló malaszttal
ha éjszakába húz a föld, miért ne?

A gondolat beléhasít tenyérbe, térdbe,
nincs válasz, és a kérdés sem vigasztal
ha éjszakába húz a föld... miért ne?
Se máz, se dal, csak megszületni kéne.