Minden húsvét hajnalán
úgy kel szőke, barna lány,
ki kopog be ajtaján?

Húsvét harmat-reggelén
éppen ezért jöttem én,
meg ez a kis költemény:

Virágoznak kis piszok
sárgaszirmú nárciszok,
meglocsollak, s már iszok!

Festettél-e piros tojást, kedvesem,
festettél-e hímes tojást énnekem,
kosárkádba betetted-e szívedet
annak, aki korán reggel így szeret,
betetted-e hajadba a pántlikát,
derekadon karcsú szalag hajlik át,
megfestetted édes, csókos ajkadat,
ébren lelt a hűvös húsvét pirkadat?

Hogyha ezt mind megtetted, te rózsaszál,
meglocsollak,
mielőtt egy csöndes szót is mondanál.

Piros tojás,
sárga csekk,
sonkaillat,
szendvicsek,
nagybajuszú Barkas-őr,
orrcsiklandó barkaszőr,
fehér nyuszik, piros szemek,
azért piros, mert még meleg,
kölnibűzös minden ujjam.
Locsoljalak, vagy még fújjam?

Jó reggelt, jó reggelt, így köszönt a kölni,
nem érem én fel Önt, tessék hát bedőlni,
nem azért hozott a húsvéti villamos,
hogy amit elérek, az legyen illatos,
vagy ha hajlás ellen Kegyedet beoltják,
haja helyett öntsem szemfogó dekoltját?
Töltsön egy pálinkát, boruljon az elme,
bármit meglocsolok, ne hervadjon el ma!