Ha majd a csöndek végleg megszakadnak,
és felnyögnek a messzi, vad hegyek,
s te félni fogsz, és úgy akarsz magadnak,
sikolts vagy súgj a szélbe; én megyek.

Te vérezni fogsz majd, és szép szemednek
értem hullanak gyöngyszín könnyei,
s én látom majd, és mindenütt kereslek
más dalokba, szépségbe ölteni,

csak bennem nem. Magamban csak a végén,
mert félek, ott vagy, s onnan nincs jogom
kibontani. Inkább kutatlak még én
égő vizekben, izzó dombokon,

és hallom majd a hangod, hogy rohanjak,
mindig hallom, és e büszke láztól
te félni fogsz, és úgy akarsz magadnak,
s én hős leszek majd,
vagy csak egy a százból.