Már a fények, látod, messze járnak,
őrtüzekbe költözött a láng,
szép meséd a fáradó világnak
eldalolni kár volt, jó anyánk.

Szállt a szó, a hangok összefűztek,
álmodozva lestük, hogy mi vár,
üszkeit a régi büszke tűznek
jó anyánk, már eldalolni kár,

múlt meséink szürke fagyba hűltek,
vak jövőnk kopott magányba árkolt,
úgy leszünk, hogy csendesen veszünk meg,
eldalolni, jó anyánk, de kár volt,

ringani jövőbe, tiszta hitbe
hinni, hogy nincs semmi messze már...
kincseid, mi álmainkba vitt be
jó anyánk, már eldalolni kár,

azt a dalt kérlek, örökre öld meg,
csöndje hullik úgyis vissza ránk,
termését a meddő, puszta földnek
eldalolni kár volt, jó anyánk.

vaksötétbe burkolom a lelkem
...legbelül
ma én is
énekeltem...