Vezess
Éji csendben háromerű szivárvány
porba dermedt színeiből az árnyék
mozdulatlan falra feszül, s a szárnyán
régi holdak fénykoszorúja jár még,
rozsdaverten kard, kasza visszaásít
pókfonalnak nyögve nehéz igáját;
holt hitében lánc feszül, ez se más itt,
hős mesékben ringnak az ősi gályák...
Hajnalom! Fújj új muzsikát, a zászlón
élni kezdjen zöld, piros, és fehér fény,
gyújtsa fel vak lelkem igéje, vádlóm;
hogy maradt el nemzetem álma, békém?
Álmaimban zöld legelők, magas fák...
merre járod fényes utad, Szabadság?
|
|