ha jó lesz...
Hold fényénél szürke hajók
fekete ezüstjén összehajolt
álmom szélén pattan a jég,
felveri csendem. Várjak-e még?
Mélyen, hátul dobban a szív,
megöli a tél, vagy játszani hív
bátorságból, és vele száll
lesz-tavaszom, vagy halni talál?
Hajnalban még élhetek én
kikeleti dalt rózsák peremén,
párák alján látok-e, mond,
nyárban igéző kék Balatont?
Zöld lombokból béke alatt
betakar a csend, vagy ennyi maradt;
illatképek, régi mesék
sorvezetőin rótt vereség.
Árnyak járnak kint, idebent
keresi a múltban büszke jelent
lázongásom. Hogyha kihajt,
új kikötőim lesznek-e majd...
|
|