Ritus
Vonuljatok megint a sársötéten
mint minden este, át a szurkos úton,
csuklyás köpenyben, s hangotok fölébem
szálljon, aztán mind fejemre hulljon,
vonuljatok, és rólam nem törődve
vigyétek el a lelkem egy darabját
ti éji árnyak, nem, sosem török le,
csak hogyha majd a fejfámat faragják,
vonuljatok időtlen, hosszú sorban,
még nem megyek, a kórus nem talál rám
vak indulót, még jól tudom hogy hol van
a küzdelem, a fájdalom, a zárkám,
vonuljatok, ma más kapukba várnak,
én bent vívok egy megszakadt ütemmel,
tört dallamomban, holló éji árnyak
elrejtőzöm, míg átölel a reggel.
|
|