Aszfaltrajz
Mind a tiéd ez a lakatlan sziget,
- tudom, születni kell a túloldalon -
s míg körbefoly’ a híg aszfalt-forgalom,
a hercegségedet más nem érti meg,
csak te, ma úr és szolga egymagában.
Acélszalaggal védett kishatárok
közé szorulva nézel, s arra várok,
vigyen tovább a gázpedál, a lábam,
belülről mégis úgy segítenélek
elérni itt egy élhető világot.
Kétszázas érme ára már a lélek
nyugalma, csendjei; és bármi áldott,
látod mégis, versemben óvni félek
magányszigetnyi, csepp Köztársaságod.
|
|