Megintszonett
Újraindítás. Hiába mar, megint
önmagam fogalmazom a mának át,
álmaim ködét magányba lépte mind
éber oldalam. Habár jövőbe lát
alfa állapotba’ némelyek szerint,
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,
én ma bent vagyok magamban, és te kint
dúdolod dalom akármi dallamát;
lépteid felissza még a konyhakő,
bútorokba zaj, tükörbe párafolt,
záporillatokban így maradsz velem,
s mind e „mennyi szép” agyamban összenő
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,
s nem csupán magányfalamra képzelem…
Újraindítás. Hiába mar, megint
álmaim ködét magányba lépte mind
éber oldalam. Habár jövőbe lát,
önmagam fogalmazom a mának át
alfa állapotba’ némelyek szerint,
én ma bent vagyok magamban, és te kint
dúdolod dalom akármi dallamát;
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,
lépteid felissza még a konyhakő,
s mind e „mennyi szép” agyamban összenő,
bútorokba zaj, tükörbe párafolt
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,
s nem csupán magányfalamra képzelem,
záporillatokban így maradsz velem.
Újraindítás. Hiába mar megint
éber oldalam. Habár jövőbe lát,
önmagam fogalmazom a mának át,
álmaim ködét magányba lépte mind,
alfa állapotba’ némelyek szerint,
nem hiszem. Talán a hajnal így talált,
dúdolod dalom akármi dallamát;
én ma bent vagyok magamban, és te kint,
bútorokba zaj, tükörbe párafolt,
lépteid felissza még a konyhakő,
mind e „mennyi szép” agyamban összenő
képeiddel, hinni kéne, már ha volt,
s nem csupán magányfalamra képzelem;
záporillatokban így maradsz velem.
|
|