P. C.-hez, esőben
Lelkemben apró fél-szegem
kacskaringósan, részegen
forogva tán, és tántorogva
kockakövekbe, záporokba,
tarkaszivárvány-hídlábak
tövére ülve itt várlak,
ujjaim árnyán szürke ma lóg,
alkonyi álmok, fülbevalók,
visszhang a távol tűzfalán,
visszafülemmel hallanám
visszaesőből átcseppentve
ernyőárnyakba, álcsendembe
ázik a bézik programsor
vízbuborékba’, most akkor
kéne a kín, vagy kincsemnek
kulcsa-csisága nincsen meg,
körbe bináris rendszerben
egyszer az eső, egyszer nem
hullik a fénybe, rajzol az ég,
kézmelegemben játszol-e még,
táncol-e álmom árnyadban,
sóhaja lebben, szárnyad van,
vedd le a terhet a dalnokról;
úszik a delben az alt control...
|
|