Hátra d'Arc
Nincsen már zászlóm, büszke kardom,
tüzem a múlt időkre lobban,
magam magamnak visszatartom.
Ha tudja más, csinálja jobban.
Fáradt vagyok. Rekedt az ének,
erő se már, hogy eldaloljam
sorát a bánat tengerének,
s az a szép világ merre, hol van,
tollam sem ír, hogy összevessem
és hittel fűtsem mind a gondot,
mától a világ mást nevessen.
Ugráljanak a sült bolondok,
és nem kell tőr, páncél, se kopja,
elülve zord karszékem ormán
nézem, a csibészség szertelopja
egykorvolt hős lovagi tornám,
hát…
sisak se kell. A szélmalom, ha
gyilkos csapással rám rohanna,
állnék csak, hűlt hitében lomha,
korántse’ szent, de még Johanna.
|
|