Sűrű esők
Hepp Béla: Sűrű esők
Szürke ritmusát dobolja kint az ég,
hajnal óta tart, időtlenül talál,
menni kell. Magamba zár a tintakék,
barna sárfodor-peremre békanyál;
árokíveken kepeszt a hordalék
emberül, kegyetlen így a vízhalál.
Ázni kell megint, a színtelen fonál
össze-vissza varr; de mintha lenne még
túl a tintakék színén piros korál,
sárga lüktetés, varázsa bennem ég,
és a zöld harag-smaragdja intonál,
új színekbe húz a lesz-e messzeség...
S most alázva lázadót, üget velem
sárba vert, ütemtelen szünetjelem.
|
|