Para-bola
Hepp Béla: Para-bola
Június megint. Nyilára tűz a nyár,
s a nyurga út repít a fényeken,
morogva húzza szürke vas-szamár
beléfeszült, időtlen lényegem,
villanásnyi képeken így szalad
minden pillanat, vágatlan filmszalag.
Repít a tört idő, az értelem
önmagát magába görbítő kvazár,
kitért imám halódni térdelem
még e görbe körbe, csendje összezár,
idő se, tér se, parttalan tudat
sem mutat jövőbe font utat,
a hit se hisz, a bűn se baj.
De szép...
A semmi visz, csak álmok szerteszét,
s mint portékájukat a jó szatócsok,
lányok árulják a kósza csókot.
|
|