Kis őszi hitetlen
Hepp Béla/aLéb: Kis őszi hitetlen
Új színek megint. A nyárra ősz takar
rozsdabarna titkot, sárga szőnyeget,
szürke alkonyával éjbe hajt hamar,
hűlt sorokba ver; magadra költheted.
Cseppnyi csend... a zápor árva ritmusát
átkuszálva váltja át a szél, kerek
metrumokra bont, magába így mos át,
szórt kolónok itt, ott hexaméterek...
Cseppdobok, meséljetek, hogy lenni kell;
jól van így, a szél zenél, a Föld forog,
játsszatok eszköztelennek – semmivel
bátor, új zenéket őszi záporok,
hogy elhiggyem, még nyártól telt a kamra,
s hogy mint Költőre, úgy nézzek magamra.
|
|