Kétünnepközt
Hepp Béla/aLéb: Kétünnepközt
Ott balra sziklák, és nincsen út,
hogy visszahúzd a tegnapig magad,
ezernyi szikrát, csillagport hint rád
kopott borúd, ködökbe haltakat,
és jobbra álmok, talán-esők
szemérme, sőt, egekre szúrt Napok
fényébe látok; megcsalni, álnok
esélylesők, magamnak itt vagyok,
mert itt a kettő közti kattogásban
csak félelem, és kósza suttogás van,
visszatart a föld, repülni vár az ég.
Kettészakít belül a „már”, s a „még”,
kibont, és csöndben félretesz
a volt magamból,
és magamnak a lesz...
|
|