Tikk
Hepp Béla/aLéb: Tikk
Óra, perc, időzavart e kattogó paláver,
takkra tikk, keresztbe törve, kurta ritmusokra
bomlik át a csend, amint a metronóm aláver,
szétesett a rendbe szőtt idő előre-csokra.
Képzavar, tudom, de Istenemre, súlya van ma
minden elkövetkező, parányi érverésnek,
jár az új, s a görbe múlt akárhogy elrohanna,
átkos árnyaimba túr, kegyetlen kése vés meg,
arctalan tükör, ma kétezer-tizenhat érik,
összevissza még, talán a bor, talán az ünnep,
mind belőlem ártanak, ki végleg öl, ki félig,
s majd a hajnal-ízü, régi éjszakába tűnnek.
Óra, perc, hetek, havak, ma új időkre visztek,
megtalálom önmagam, ha évre év lerombol,
számban alkoholverés, s a tegnap esti bifsztek;
szépre szűrt idők szakadnak szűkre szúrt dalomból.
|
|