Utálom a telet. Kínhalál.
Az ember jégtűket inhalál,
a korimat sem élezem meg,
kesztyűbe fagyott két kezemnek
hangja akár egy kasztanyét.
Ennék egy forró gesztenyét.
Fönn, hol a kék Hold andalog
fáznak a régvolt angyalok,
kristály a könnyük, hópehely,
csillagködökre jó e hely,
szemétre veled, kemény telem.
Hol még a tavasz? Reménytelen,
itt az éj
új
havat
avat.
