Táncoltató
Hepp Béla/aLéb: Táncoltató
Majd ülünk és csendesen nézünk,
ha elfogy a lépről a mézünk,
mert hisszük, hogy minket majd megvéd
ha eljátsszuk nektek a medvét.
Majd fejrázva mordulunk párat
ha szólsz, hogy a mancsunkra száradt
valami vörösesbarna,
s hogy elfogy a pásztorok barma,
hogy zsíros a szánk, s hogy a bundát
a családnak használni tudnád,
hogy karácsony; üres a jászol,
s te rablómód szarvast vadászol.
Még elhisszük, jár, aki lépett,
hogy dobtuk az állati létet,
és térdre hull minden magyar
ha majd megcsillan néhány agyar,
de mégis; ha jönnek az álnok
és kísértő hajnali álmok,
tudjuk, hogy táncolni kell még;
láncokra vert, suta medvék...
|
|