Dorkám szeme
Hepp Béla/aLéb: Dorkám szeme
Dorkám szeme ma búzakék.
Csendes szökésű őzikék,
lepkék, pacsirta, kis madár,
mind engem csal, mind benne vár,
s nem tudja, hívjon, kérdezzen-e
Dorkám szeme.
Dorkám szeme mély, mint a kút.
Tükrére hív egy kisfiút
kócolni, szikra csillagok
súgják a mélyből, itt vagyok,
s fodrát simítja, ráfekszem-e,
Dorkám szeme.
Dorkám szeme ma oly hideg.
Semminek lát, már semminek,
ködében foszló, hűlt alak
halódni hányszor láttalak,
bárcsak játékra ébresztene
valami édes kép, édes zene,
Dorkám szeme.
|
|