Ár
Hepp Béla/aLéb: Ár
Esőtől szürkül a lélek,
árnyakat rajzolnak sárba
koszlott, homályos fal-élek,
mocskában fürdik a járda,
ma sárga.
Volt szereped, ha vitéz is,
lábnyomaidba se horpad.
Zsebben a bér, havi tézis,
talpad erén idehordtad
a Holdat,
boldog idők... fakarácsony-
álmaid árva szerelme
átüt a víztakaráson,
s mintha a mennybeli elme
kegyelne,
tisztul az ég hetedik nap.
Felkaparod Napimádat
lelked alól, beleszikkadt.
Hónapok,
és rád szárad
az Árad.
|
|