Ár
Hepp Béla/aLéb: Ár

Esőtől szürkül a lélek,
árnyakat rajzolnak sárba
koszlott, homályos fal-élek,
mocskában fürdik a járda,
ma sárga.

Volt szereped, ha vitéz is,
lábnyomaidba se horpad.
Zsebben a bér, havi tézis,
talpad erén idehordtad
a Holdat,

boldog idők... fakarácsony-
álmaid árva szerelme
átüt a víztakaráson,
s mintha a mennybeli elme
kegyelne,

tisztul az ég hetedik nap.
Felkaparod Napimádat
lelked alól, beleszikkadt.
Hónapok,
és rád szárad
az Árad.




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=28899