Szín-lelet
Hepp Béla/aLéb: Szín-lelet
Végszavazunk, szövegedből földre peregnek az álmok.
Összezavartad az átkomat, és kecsesen belebújva
szép színeiddel elandalítottál újra, meg újra,
s én belegyúrtam a múlt anyagába színészi varázsod,
ágymeleged, meg a kétnapi pezsgőt szürke rekesszel...
és csak lógtak a sapkás pizzafutárok a csenden
míg köpenyemből a zsíros, barna dobozt kifizettem,
s mentek is, így a szobába szorult az a „kérlek, eressz el”...
négy fal, egy ágy, a kilincsbe akasztva a lap: Ne zavarjon!
bent te meg én, meg az áporodott, puha vágy tehetetlen
kínjai, és te csak ülsz tragikus-szerető szerepedben,
bennem a kés meg a kétség: most ide kell belehalnom?
|
|