Nagytavaszítás
Hepp Béla/aLéb: Nagytavaszítás
Át a csonka februáron
üldözött egy gondolat;
márciusra majd a párom
szétzilálja sorsomat.
Jajbeszéd a férfifülnek.
Míg a lelkem andalog
s illatukkal körbeülnek
Napsugárka-angyalok,
ő csak egyre hajtja, mondja,
munkakedve körbeszeg:
porcicákra vár a rongya,
s én is áldozat leszek,
nem csak úgy, hanem tevőleg,
télbecézte ablakon
vár a kosz, s a régi szőnyeg...
Mondja, én meg hallgatom,
s mintha mind a Napra járna,
úgy sorolja terveit,
sóhajomba fúl a párna:
minden át lesz verve itt.
Március... ma újra várom
mind, amit a sorsom ad,
vágyak elfutó talányon,
huss,
akár a gyorsvonat...
|
|