Fullextra.hu

Hepp Béla/Léb: Karc

Meredt agyamra hull a csend,
fehér tükröt mutat,
helyet cserélve fönt s a lent,
meresztik talpukat.

Tótágast áll a fény, sötét
cseppekben elpereg,
barnába romlott híg sörét
lelketlen nepperek

árulják, isszuk; így forog
csenddé a némaság,
s így hagyják régvolt bátorok
rohadni vérvasát

tettnek és szónak. Hûlt tetem
a zsákba varrt jelen,
fáradt térdemre ültetem
utolsó éjjelem.