moni-tor
Hepp Béla/aLéb:
Moni-tor
(egy vers halálára)
Söpörj a képről tenyeredbe
sorokba szőtt igékből halmot,
és szórd a szádba. Le ne nyeld, ne,
nem kell szavakba belehalnod,
rágd jól meg, forgasd, mint a tésztát
feltétlenül, csak önmagában,
ne emlékezz; oly könnyen lépsz át
régi-magadba, hogyha már van.
Daráld betűkké kvarknyi léted,
felejts és felejts még, úgy temess,
rágj, amíg már magad sem érted
hogy miért és meddig érdemes,
s ha már az ízét sem találod
és rágóizmod is görcsbe ránt,
ott zúztad össze minden álmod,
őröltél fel minden vas-talánt.
Köpd ki. Láthatod, semmi már az,
így szinte nincs is az asztalon,
szép volt, s most csak egy furcsa, száraz,
jelentéstelen kis csendhalom.
|
|