Eltelt
Hepp Béla/aLéb: Eltelt
Az ágyam hol forró, hol hideg,
moccanó árnyakat rejtenek
a sötét sarkok, és a paplan
húsz kiló, és megfoghatatlan,
rám tekerve huzatpalástom
forgok, mint a grillcsirke nyárson,
a párnám gombócba gyűrve tör...
jól bezabáltam, én ökör.
Hanyatt fordulok, oldalt, hason,
a függönymintákat olvasom,
az óra is össze-vissza ver:
tikk-takk, ezt elszúrtad, kishaver,
szemhéjam mögé színes titkot
villannak gúnyos fények, itt, ott
mennyi buborék, pörge kör...
jól bezabáltam, én ökör.
Morog a gyomrom, nem csodálom,
persze hogy nem jön így az álom,
zsírfoltot gyűrűző kocsonyák
zavarnak halászlé pocsolyát,
s játszik hányódó tengerészt a
mákos és diós bejgli-tészta,
odabent keményen dúl a pör...
jól bezabáltam, én ökör.
Mindjárt két óra... és nem lazul.
Pocsék nap jön kialvatlanul,
jó lecke lesz, hogy mást ne irtsak
holnap egész nap, egy kefirt csak.
Mohóságomért tudom, lenéztek,
most csöndben fekszem és emésztek,
megérdemeltem, hogy meggyötör...
jól bezabáltam, én ökör.
|
|